Az egzotikus fajta az Amerikai Egyesült Államokból ered. Néhány amerikai rövidszőrű macskatenyésztő elhatározta az 1950-es és 60-as években, hogy feljavítja a szőrszínét és a szemszínét a fajta ezüst színezetű egyedeinek. Ezt a feljavítást a perzsákkal való keresztezéssel kívánták elérni, viszont más tenyésztők ezt ellenezték, nem akartak perzsa vért belekeverni az egyszerű, úgymond tanyasi rövidszőrű fajtába. Később kiderült, hogy igazuk lett a keresztezést ellenzőknek, mivel az amerikai rövidszőrűek bundája kezdett a perzsáéhoz hasonlítani, lágyabb tapintásúvá vált. Ekkor 1996-ban a C.F.A. egyik bírója azzal a javaslattal állt elő, hogy egy teljesen új fajtanév alá kellene venni a „perzsa-amerikai rövidszőrűeket”. Az ezüst bundájuk miatt először a sterling nevet adták a fajtának, de mivel szerették volna bevonni  tenyésztésbe az összes lehetséges perzsa színt, így végül az egzotikus rövidszőrű név mellett döntöttek. A fajtastandard a hosszúszőrű perzsáéval egyezett meg azzal a kivétellel, hogy az egzotikus macska szőre rövidebb, valamint nem volt kikötés, hogy stopnak kell lennie az orrvonalon, de az utóbbi 1973-ban törölték a standardból, mivel erre az engedményre már nem volt szükség, mert a fajta egyre inkább hasonlított a perzsára. A fajta tenyésztésébe olykor más rövidszőrű fajtákat is bevontak, mint például az amerikai burmát a kerek feje és tömzsi testalkata miatt, az orosz kéket a bársonyos, duplázott bundája miatt. Európai tenyésztők is részt vettek  programban. Mivel Európában igen kevés volt az amerikai rövidszőrű, így ők a brit rövidszőrűt alkalmazták  tenyésztésben. Továbbra is akadtak olyan perzsatenyésztők, akik nem szerettek volna részt venni ennek a fajtának  tenyésztésében, így többször is előfordult, hogy az egzotikustenyésztőknek nem sikerült az általuk kiválsztott, legtökéletesebb perzsa kandúrral pároztatni nőstényeiket, de ez a kezdeti ellenállás idővel alább hagyott. 1975-től betiltották, hogy az perzsán és az amerikai rövidszőrűn kívül más rövidszőrű fajtával keresztezzék, majd 1980-tól már az amerikai rövidszőrűvel való pároztatást sem engedélyezik. Ma már a legtöbb országban a két perzsa fajtát egy és ugyanaznak tekintik, a pároztatás is megengedett, így az is előfordulhat, hogy egy almban rövid- és hosszúszőrű egyedek is születhetnek.