Eredet

Az ocicat a bengálihoz hasonlóan egy vadmacskáról, az ocelotról kapta elnevezését, mégpedig hasonló, pettyes cirmos mintázatuk miatt. Azonban a két fajta között csak ez az egy közös tulajdonság fedezhető fel, hiszen az ocicat csakis háziasított macskaősökkel rendelkezik. Az 1960-as években született az első ocicat hím (Tonga), akinek tulajdonosa a michigani sziámi tenyésztő, Mrs. Virginia Daly. Tonga egy csokoládé jegyű sziámi hím, és egy sziámi és egy abesszin keresztezéséből született nőstény utódja. Mrs. Daly nem szándékozott új fajtát létrehozni, csupán az abesszinek jellegzetes spriccel cirmos mintázatát szerette volna örökíteni a sziámi végtagjain (extremitásokon). A keresztezésből végül megszületett egy különleges, pettyes mintázatú kölyök is, aki Mrs. Daly lánya szerint nagyon hasonlított az ocelotra, és ezért adta neki az „Ocicat” becenevet, ami végül a fajta elnevezése is lett egyben. Tonga mintázata azonban nem felelt meg Mrs. Daly elvárásainak, ezért megvált tőle, eladta egy Thomas Brown nevű medikusnak, mindössze tíz dollárért, azzal a feltétellel, hogy majd ivartalanítani fogja, ha eljött az ideje. Röviddel ezután Mrs. Daly találkozott dr. Clyde Keelerrel, aki a Georgiai Egyetemen dolgozott, és tenyésztőket próbált keresni abból az okból, hogy segítsenek neki egy, a kihalt egyiptomi halászmacskákhoz hasonlatos macskafajtát kitenyészteni. Mrs. Daly erre azonban nem volt hajlandó, hiszen mint elismert sziámi tenyésztő nem volt rá oka, hogy egy új macskafajta kitenyésztésében részt vegyen. Később azonban, amikor az egyik alomban ismét született egy Tongához hasonló mintázatú kölyök (Dotson), akkor meggondolta magát, és a bejegyzését kérte a C. F. A.-nál. Egyre több tenyésztő kezdett el érdeklődni az ocicat iránt, azonban az 1980-as évekig igen kevesen vettek részt a kísérleti programban. Ezt mutatja az is, hogy 1966 és 1980 között csupán kilencvenkilenc ocicatet sikerült regisztrálni a C. F. A.-nál. Miután voltak olyan tenyésztők, akik amerikai rövidszőrűkkel is keresztezték a fajtát, az ocicat alakja kevésbé maradt kecses, emellett meghonosították az ezüst gént is a fajtánál. Végül 1984-ben megalakult az első fajtaklub is. Bajnoki státuszban részesítették 1987-ben, és betiltották a sziámival és az amerikai rövidszőrűvel való keresztezését, de az abesszinekkel való keresztezés megengedett. Az Egyesült Államokban rendkívüli népszerűségnek örvend a fajta, de meghonosodott, és tenyésztik is még az USA-n kívül több országban is (pl.: Ausztrália, Új-Zéland, Dél-Afrika, Németország. Olaszország, Hollandia, Japán, Skandinávia).

Testalkat

Közepes nagyságú macska elegáns és atletikus testfelépítéssel. Mély mellkasa és enyhén boltíves bordái vannak. A hátsó lábai valamivel hosszabbak a mellsőknél. Lábai erősek, közepes hosszúságúak, a test méreteihez aránylanak. Mancsai tömzsik és oválisak. Viszonylag hosszú, hegyes végű farka van. Feje mérsékelten ék alakú, melynek szögletesebb formát kölcsönöznek a széles pofazacskók. Álla hosszú és erős. Fülei közepes nagyságúak. Mandulavágású szemei meglehetősen nagyok, enyhén dőlnek. Szemei között kb. egyszemnyi távolságnak kell lennie. Rövid, finom szőre szorosan simul testéhez. Bundája csillogó. Az ocicat igazán egyedi, pettyes cirmos mintázattal rendelkezik, ami valójában megszakított foltos vagy klasszikus cirmos minta.

Természet

Az ocicat társasági lény. Szereti mindenhová követni gazdáját, és mindenben részt venni. Kíváncsi természetű, de nem mondható tolakodónak. Egyaránt jól kijön macskákkal és kutyákkal is. Intelligens macska, megtanulja például kinyitni az ajtókat, de más kisebb trükköket is meg lehet neki tanítani. Nagyon jó az alkalmazkodóképessége, ezért lakásban és kertes családi házban egyaránt tartható. De mivel igényli a mozgást, ezért ha lakásban tartjuk, akkor biztosítani kell számára a megfelelő teret, esetleg cicabútorokat a felesleges energiájának levezetésére.