Eredet

A keleti hosszúszőrűt az Amerikai Egyesült Államokban jáva néven jegyzik, Angliában pedig az angóra elnevezést használják, de mandarinnak is szokták nevezni. A fajta tulajdonképpen hosszú, selymes bundával rendelkező keleti rövidszőrű. Hosszúszőrű kölykök már 1950 előtt is születtek. De hosszúszőrű egyedek születtek keleti rövidszőrű és balinéz macskák keresztezéséből is.

Testalkat

A keleti hosszúszőrűnek testfelépítésében meg kell egyeznie a sziámiéval. A jelen pillanatban még ezt nem sikerült teljes mértékben nem sikerült ugyan elérni, de a tenyésztők mindent megtesznek az ügy érdekében. Bundája hosszú, selymes és csillogó, de ennek ellenére nem gubancolódik könnyen. Jellegzetes a gallérja, ami leginkább télen feltűnő. A fajtát nagyon sok színben és mintában tenyésztik. Egy kivétel azonban van, ez pedig a sziámi mintázat. A legáltalánosabb színek az ében (fekete), a havanna (csokoládébarna), a levendula (lila), az őzbarna, a fahéj és a kék. Az egyszínű egyedeknél fontos, hogy ne legyenek halványan eltűnő cirmos minták. Mindegyik cirmos mintázattal tenyésztik (spriccelt, foltos, csíkos, pettyes). Az ezüst aljszőrzetet a csincsilla perzsától örökli. Mivel a fajtát időnként keresztezik sziámival, balinézzel és keleti rövidszőrűvel, így előfordulhat, hogy egy almon belül több különböző kölyök is születik.

Természet

Jellemében szintén hasonlít a fajtatársaihoz (sziámi, balinéz, keleti rövidszőrű). Társaságkedvelő, szereti a babusgatást. Intelligens és játékos. „Beszédes”, sok figyelmet igényel, nagyon szeret gazdája ölében aludni. Emellett rendkívül kíváncsi természetű, mindent átkutat és megnéz magának. Mindenhol ott akar lenni. Mivel nem hirtelen haragú, így jól kijön a gyerekekkel is. Tény, hogy ilyen fajtát nem azoknak az embereknek ajánlatos tartani, akik egy csendes és nyugodt macskát szeretnének.