Eredet

A perzsa faj kialakulásában nagyon fontos szerepet játszott a (török) angóra macska. Ezeket az angórákat a tengeri kereskedők hozták be az európai öntudatba a 17. század környékén. Elegáns, különleges küllemük, szép hosszú szőrük miatt nagyon gyorsan népszerűvé véltak a tehetősebbek körében. Így nem véletlen, hogy akkoriban luxusmacskaként tartották. Például XVI. Lajos király felesége, Marie Antoinette is tartott ilyen agóramacskákat. Köztudott, hogy a gyarmatosítás századaiban Anglia több gyarmatáról is szállítatott az anyaországba szokatlan kinézetű macskákat (jelen esetben pl. hosszúszőrű macskákat) a gyarmatairól. Így került Angliába az az Indiából származó hosszúszőrű kandúr is, akit a csincsilla perzsa ősatyjaként tartanak számon. Emellett a tenyésztők keresztezték a nem fajtatiszta, hosszúszőrű brit macskákat a török angórákkal. Tehát ezek a keresztezésből származó, és a gyarmatokról Angliába szállított macskákból született meg a perzsa. Ez az új fajta gyorsna belopta magát a macskaszeretők szívébe, és természetesen a kiállításokra is eljutott. Az első perzsa megjelenésétől 1950-ig a testfelépítésében sok változás nem ment végbe, de a XX. század második felétől új, szembetűnő változások történtek. Ekkor született meg az első olyan perzsa, amely rövid fejformával rendelkezett, és nagyon rövid orra, valamint mély „stop”-ja volt. Ez a fejforma egyedülálló, a perzsán kívül más fajtánál ilyen nem fordul elő. Ezt a típust először az Amerikai Egyesült Államokban kezdték el tenyészteni, később pedig Európába is eljutott, és az egyike lett a legnépszerűbb macskafajtáknak.

Testalkat

A perzsa robosztus, közepes-nagy méretű, tömzsi testalkatú macska. Izmos válla és háta, széles mellkasa, rövid és igen erős nyaka, tömzsi és rövid lábai, nagy, kerek mancsai vannak. A farka a testével arányos, rövid, a vége lekerekített. Nagy és kerek a fejformája, koponyája széles, rövid és széles az orra, telt pofája van. Előírás, hogy a stopnak (orrvonal törése) a szemközép magasságában kell húzódnia. Erős, széles állkapcsa van. Oldalról nézve az áll, az orr teteje és a homlok egyvonalban van. Széles alapú, egymástól távol álló, kerek fülei kicsik. Emellett előírt a teljes fülszőrzet is. Szemei kifejezőek, egymástól távol ülnek. A szőrzet színétől függően tövvféle színű is lehet a szeme. Lehet rézszínű, zöld, kék,  vagy narancssárga, illetve felemás színű is (fehér pezsákra jellemző). A túl nagy fülek, a hosszú orr, és a mandulavágású szem hibának számít. A szőrzete rugalmas szerkezetű, tömött, hosszú és selymes. Vastag gallérja van, és a farkát is dús szőrzet borítja. A perzsa bundájának gondozására nagyon oda kell figyelni. Puha, vastag szőrzete ugyanis könnyen gubancolódik, de a rendszeres fésüléssel megtarthatjuk bundája fényességét. Mivel a fésülésre napi rendszerességgel kell időt szakítanunk, ezért nem árt, ha már kölyök koráól kezdve hozzászoktatjuk. A bunda ápolása mellett figyeljünk oda a szemekre is, ugyanis a perzsa szeme hajlamos a váladékozásra, ami miatt sötét csíkok jelenhetnek meg a pofa ráncain, és ha nem figyelünk oda eléggé, akkor ezek a könnysávok akár örökre meg fognak látszani.

Természet

A perzsa békés, nyugodt természetű macska. Társaságkedvelők és barátságosak, nem követelőzőek, és nincsenek mindig a gazdájuk nyomában, jobban szeretnek inkább lustálkodni, de ettől függetlenül szeretnek játszani is. Híres közönyös temperamentumáról. őt nem érdeklik a körülötte folyó események. Nagyon szeretik, ha simogatják, babusgatják őket. Jól kijönnek más macskákkal, kutyákkal is. Nem indulatos, tűrőképességének határa magasabban van, mint az átlagnak. Lágy hangja van, de azt is csak ritkán hallatja, csendes fajta. Ez a fajta jól elvan egyedül is, de azért nagyon hosszú időre ne hagyjuk őt sem egyedül. A perzsa inkább a lakásbéli életet kedveli, igazi szobacica. De ha kiskorában többször megengedtük neki, hogy kimenjen a szabadba, akkor ezt felnőtt korában is igényelni fogja.