Eredet

Norvégiában már évszázadok óta élnek hosszúszőrű macskák, akiket hagyományos tanyasi macskákként könyveltek el. Ezeket a macskákat az emberek egyszerűen erdei macskáknak hívták. Ez azonban nem azt jelentette, hogy vadmacskák voltak, hiszen már hosszú évek alatt háziasított egyedek. Annak ellenére, hogy ez a fajta rendkívül népszerű volt, mégsem kapott semmiféle fajtanevet. Kiállításokon is legtöbbször egyszerű házimacskaként vettek részt. Miután néhány macskabarát igazán elkezdett aggódni amiatt, hogy a fajta el fog tűnni a köztudatból, ezért az 1950-es évek környékén komolyan elkezdtek foglalkozni Norvégiában azzal a témával, hogy bejegyeztessék a fajtát. 1963-ban meg is alakult a N. R. R. (Norske Rasekattklubbers Riksforbund - Norvég Fajtatiszta Macska Klub). A fajtastandardot egy Pans Truls nevű, fekete és fehér csíkos hím macska mintáján alakították ki. 1975-ben alakult meg a Norsk Skogkattring (Norvég Erdei Macska Klub). Ennek a szervezetnek a célja a norvég erdei macska fajtájának megőrzése, továbbfejlesztése, és további népszerűsítése. Egy év elteltével a FIFé-nél ideiglenes bejegyezték, majd 1977-benhivatalosan is elismerték, mint eredeti fajta. Az 1970-es évekig csupán Norvégiában tenyésztették, később átkerült Svédországba, majd 1979-ben az Egyesült Államokba is eljutott. A fajta világszerte nagy népszerűségnek örvend, de leginkább Európában kedvelik.

Testalkat

Nagyméretű, erőteljes testfelépítésű, erős csontozatú, hosszú testű macska. A hímek súlya átlagosan 5,5-8 kg, a nőstények a legtöbb esetben kisebbek, ezáltal könnyebbek is. Hosszú lábai, és kerek mancsai vannak. A hátsó lábai hosszabbak, mint a mellsők. Hosszú farkát bozontos szőr fedi. Végleges testnagyságának eléréséig akár három év is eltelhet. Háromszög alakú a feje, hosszúkás az arcvonala. Erős az álla. Nagy fülei hegyesek, a végükön a Maine Coonhoz hasonlóan a hiúzéhoz hasonló fülvégi szőrzet látható, fülének belsejét pedig hosszú, kiálló szőrszálak borítják. Fülének külső élei a fej háromszög vonalát követi. Ovális, nagy szemei enyhén dőlnek, tekintetük éberséget tükröz. Szőrzete félhosszú, kettős bunda. Az alsó szőrréteg egy gyapjas aljszőrzet, azt pedig egy súlyosabb, fényes fedőszőrökből álló vízlepergető szőrzet fedi. A természetes színek mellett mind a négy cirmos mintázat elfogadott. Ennél a fajtánál is tiltólistás színek a colorpoint, a burma és tonkinéz faktorok, az őzbarna, a lila, a csokoládé és a fahéj. A jó felépítésű szőrzete miatt kevés fésülést igényel. Csupán az ezüst aljszőrzettel, és világosabb színárnyalattal rendelkező macskák igényelnek egy kicsivel több gondozást, mivel az ő szőrzetük puhább felépítésű.

Természet

A norvég erdei macska egy igazán kiegyensúlyozott, nyugodt természetű fajta. Nehéz felbőszíteni, nem jellemző rá az agresszió és a nyughatatlanság. A legtöbb egyed nagyon jól kijön más macskákkal, esetleg kutyákkal és gyerekekkel is. Szeret gazdája közelében lenni, de nem az a kimondottan ölmacska. Jellemző, hogy kiválaszt magának egy személyt, akihez kötődik. Az idegenekkel szemben nem elutasító, de nem is barátkozik rögtön, először kicsit távolságtartó. Jellemző rá a magabiztos viselkedés. Nem akaratos és követelőző, inkább a testbeszédével és szemkontaktussal kommunikál gazdájával. Főleg fiatal korában játékos, de ez a tulajdonsága a legtöbb esetben a felnőtt korban is megmarad. Egyaránt jól érzi magát a szabadban és a lakásban.